Megtelt a bonyhádi Római Katolikus templom a megemlékezés résztvevőivel. A németek elhurcolásának 80. évfordulójára emlékeztek január 19-én. A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének 80. évfordulójára emlékeztek Bonyhádon január 19-én. Az „Isten veled, hazánk!” című megemlékezést Bonyhád Város Önkormányzata, a Bonyhádi Német Önkormányzat és a Bonyhádi Német Nemzetiség Kulturális Egyesület közösen szervezte.A római katolikus templom rövid idő alatt zsúfolásig megtelt. Az érkezőket a karzatról felcsendülő kórus német nyelvű dalcsokra fogadta, amely már az első pillanatokban ünnepélyes és megrendítő hangulatot teremtett.A megemlékezésen részt vett Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, dr. Csibi Krisztina országgyűlési képviselő, Orbán Attila, a Tolna Vármegyei Közgyűlés elnöke, Köhlerné Koch Ilona, a Bonyhádi Német Önkormányzat elnöke, valamint Filóné Ferencz Ibolya, Bonyhád polgármestere.
A köszöntő beszédeket követően dr. Csibi Krisztina személyes hangvételű gondolatokkal fordult a megemlékezőkhöz. Mint fogalmazott, nehéz szavakba önteni azt az érzelmi kettősséget, amely ezt a napot jellemzi: Nagyon nehéz megélni és főleg szavakba foglalni azt a pillanatot, amikor a múlt fájdalma és a jelen öröme egyszerre van jelen. A kitelepített magyar svábok azt kérdezték egymástól: és mikor megyünk már haza? Az volt a válasz, hogy majd ősszel – de sokan már soha nem térhettek vissza. Ma itt vagyunk, és együtt emlékezünk. Egyek vagyunk a visszatekintésben, a főhajtásban és az imádságban. Köszönöm az összefogást, az egymás mellett állást – a mai világban talán nincs is ennél fontosabb – hangsúlyozta.
A megemlékezés részeként Pappert Anna fiatal harmonikaművész előadását hallhatta a közönség. A hangszer hangja csendes főhajtásként simult bele az emlékezés méltóságteljes pillanataiba.
Nagy János államtitkár beszédében történelmi távlatba helyezte a magyarországi németek sorsát. Felidézte, hogy az őseik szabad akaratukból választották Magyarországot hazájuknak: „Nekünk csak egy hazánk van, Magyarország.” Őseink önként vándoroltak ide, és önként választották Magyarországot. A magyar nemzet két évszázadon át barátságosan bánt velük. Nekünk csak egy hazánk van: Magyarország – mondta beszédében az államtitkár. Emlékeztetett arra is, hogy 1946 januárjától megindult a kitelepítés, amikor az emberek mindössze egy 50 kilós batyuval kényszerültek elhagyni otthonaikat: Itt kellett hagyniuk házaikat, földjeiket, emlékeiket – az egész addigi életüket. Menniük kellett, mert nem volt, aki megvédje őket. Bonyhád tragédiája különösen súlyos volt: 1947-ben mintegy 1300 embert deportáltak, majd 1947–48 között további 3000 főt űztek el a városból.
Bonyhád, a „tündéri kohó”‘ Beszédében Nagy János kiemelte Bonyhád különleges közösségi erejét is, utalva a városra gyakran használt elnevezésre: Bonyhádot sokan nevezik tündéri kohónak – olyan kohónak, amely nem színtelen masszává olvasztja az itt élőket, hanem sokszínű, erős közösséggé kovácsolja a németeket, magyarokat, székelyeket és felvidékieket. Megemlékezett Potápi Árpád János munkásságáról is, akit a völgységi közösségek iránti elkötelezettség példájaként említett, hozzátéve: dr. Csibi Krisztina méltó folytatója ennek az örökségnek.
Január 19. az Országgyűlés döntése alapján 2012 óta a Magyarországi Németek Elhurcolásának Emléknapja. A beszédeket követően magyar és német nyelvű szentmisén vettek részt a megemlékezők. A német nyelvű misét Wigand István esperes, a magyar nyelvűt Májer Mihály nyugalmazott püspök celebrálta. A szentmisét követően a résztvevők közösen sétáltak át a 2022-ben felavatott, a németek kitelepítésének emléket állító szoborhoz. Itt főhajtással, gyertyagyújtással és koszorúzással tisztelegtek azok előtt, akiket 80 évvel ezelőtt otthonaik elhagyására kényszerítettek. A megemlékezés csendes, mégis erős üzenetet hordozott: a múlt fájdalmát nem feledve, az együttélés és az összetartozás értékei ma is irányt mutatnak Bonyhád közösségének.
