Egy eddig soha nem hallott dal csendült fel a megemlékezésen
Bonyhádon méltóságteljes megemlékezést tartottak január 20-án a magyarországi németek deportálásának, internálásának és kitelepítésének emlékére. A rendezvényre a régió számos településéről érkeztek emlékezők, hogy közösen idézzék fel a történelem ezen fájdalmas fejezetét.
A megemlékezést a Bonyhádi Német Önkormányzat, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és a Tolnai Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége szervezte, kiemelve a múlt feldolgozása és a megbékélés fontosságát. A megemlékezés részeként délelőtt rendhagyó történelemórát tartottak a középiskolások számára. Az előadást dr. Ritter György, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa vezette, aki interaktív módon ismertette a magyarországi németek sorsfordító éveit az 1940-es években. A diákok betekintést nyerhettek a korszak eseményeibe, személyes történetek és levéltári dokumentumok alapján.
Emlékműavatás a megemlékezésen
A délután kezdődő ünnepség a magyarországi németek deportálásának és elűzésének Rákóczi utcai emlékművénél zajlott. A résztvevők gyertyákkal és koszorúkkal rótták le tiszteletüket azok előtt, akiket a második világháború idején és az azt követő években szülőföldjükről elhurcoltak, elűztek. Az esemény a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium előkertjében folytatódott, ahol Gűth Tamás igazgatóhelyettes megható beszédet mondott, hangsúlyozva az emlékezés és a megbékélés jelentőségét. Az ünnepség zárásaként az emléktáblánál és az elhurcolás szobránál koszorúkat, mécseseket helyeztek el.
Tudományos előadás és kiállítás
A megemlékezés programja a gimnázium könyvtárában folytatódott, ahol a helyi közösség tagjai és a Bonyhád Magyar-Német Kulturális Egyesület kórusa különleges műsorral készült. A délután fénypontja dr. Ritter György előadása volt, aki „A magyarországi németek élménytörténete a második világháborútól a kollektivizálásig” című kutatását ismertette. A résztvevők emellett megtekinthették a „Völgységi németek a Donyec-medence munkatáboraiban” című kiállítást, amely a deportáltak szenvedéseit és mindennapjait idézte fel dokumentumok és fotók segítségével – tudtuk meg dr. Bechtel Helmut Hermantól, a rendezvény szervezőjétől.
Egyházi események az emléknap előtt
A megemlékezést két egyházi esemény is előkészítette. Január 18-án a bonyhádi római katolikus templomban emlékmisét tartottak, míg január 19-én az evangélikus templomban kétnyelvű istentiszteletre került sor. Mindkét alkalom a hit és a közösség erejével erősítette meg a résztvevőkben a múlt iránti tiszteletet és az összetartozás érzését.
A múlt és a jövő kapcsolata
Az esemény nem csupán emlékezés volt, hanem a jövő generációjának tanítása is. Az előadások és kiállítások lehetőséget adtak arra, hogy a fiatalok megismerjék a magyarországi németek történelmét, ezzel is erősítve a múlt tanulságainak megértését és a békés együttélés eszméjét.
Különleges debütálás
A megemlékezés különleges pillanata volt, amikor először hangzott el egy dal, amely a deportálások fájdalmas emlékét hordozza. Csomor Lászlóné édesanyja, Studer Anna néni egy dalt tanult meg Fischer Bélánétól, egy szomszédasszonyától, aki öt évet töltött az egyik munkatáborban. Anna néni élete végéhez közeledve egyre gyakrabban énekelte a dalt, amelyet lánya telefonjával rögzített. A felvétel alapján Németh Tibor hangszerelte a művet, mely először ezen a megemlékezésen hangzott el. A dal nemcsak a fájdalom és emlékezés szimbóluma, hanem a közösség összetartozásának és a múlt megőrzésének megható kifejeződése is.
Ez a gesztus különleges ívet adott az eseménynek, amely így nem csupán a történelemre való visszatekintésről, hanem a múlt élő hagyatékának továbbadásáról is szólt. A bonyhádi megemlékezés ezzel a dalbetéttel még emlékezetesebb és lélekemelőbb lett minden résztvevő számára.
Forrás: TEOL
Fotók: Máté Réka
