A bonyhádi német lakosok kitelepítése 1946. június 1-jétől 1948. júniusáig tartott. A háború utáni kollektív bűnösség elve alapján a német anyanyelvű lakosságot – köztük sok bonyhádi svábot – fosztották meg állampolgárságuktól, vagyonuktól és telepítették ki Németországba. A kitelepítés nemcsak fizikai elhurcolást, hanem a közösség teljes ellehetetlenítését is jelentette, amely sokak számára „becsületvesztést” és kényszermunkát is hozott.
